Dányi László

Miért hiányoztak a
Czinka Panna-telepi romák?

Temesvár szelleme lengte be Ady kávéházát

(László-napi sokadalom Váradon)

És vég­re el­in­dul a me­net a Traian park­ba, az egy­ko­ri Szé­che­nyi tér­re. Ilie Bolojan fõ­is­pán nincs a rend­õr­kor­don­nal vé­dett Bi­har Me­gyei Ta­nács épü­le­té­ben, Abrudan Traian al­is­pán vi­szont tü­rel­me­sen vár­ja, hogy a név­nap­ját ün­nep­lõ Tõ­kés Lász­ló, a Király­há­gómelléki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke át­ad­ja a pe­tí­ci­ót. Ha Ady él­ne, jó vö­rös­bort kor­tyol­gat­va biz­to­san azon tör­né a fe­jét a té­ren lé­võ, em­lék­mú­ze­um­má át­ala­kí­tott törzs­he­lyén, hogy mit is ír­jon Pece-parti Pá­ri­zsá­ban er­rõl a harc­ról.

Ren­ge­teg transz­pa­rens lát­ha­tó a mint­egy öt­száz fõs tö­meg­ben, a Szil­ágy­ság­ból és Te­mes­vár­ról is jöt­tek hí­võk, de még Ma­gyar­or­szág­ról is. A pro­tes­táns zsol­tár el­ének­lé­sét kö­ve­tõ­en a te­mes­vá­ri test­vé­rek 1989-es sza­bad­ság­harc­ára em­lé­kez­te­tõ püs­pök ar­ról be­szél ma­gya­rul, majd ro­má­nul, hogy a vá­ro­si ta­nács tör­vény­sér­tõ mó­don ad­ta a Sfanta Treime ro­mán or­to­dox egy­ház­­köz­ség tu­laj­do­ná­ba a Lorántffy Zsu­zsan­na Re­for­má­tus Gim­ná­zi­um sport­pá­lyá­ját. Nél­kü­le el­kép­zel­he­tet­len a szín­vo­na­las ok­ta­tói-ne­ve­lõ mun­ka. Ko­vács Zol­tán fõ­gond­nok­kal és Ke­re­kes Jó­zsef lel­kés­­szel, ci­gány mis­­szi­ói elõ­adói ta­ná­csos­sal az ol­da­lán kü­lön üd­vöz­li a ha­son­ló gon­dok­kal küsz­kö­dõ Fe­jes An­zelm Ru­dolf ró­mai ka­to­li­kus fõ­apá­tot. Két-há­rom nap alatt kö­zel ezer szü­lõ, nagy­ko­rú di­ák és gyü­le­ke­ze­ti tag ír­ta alá a fõ­is­pá­ni hi­va­talt a köz­igaz­ga­tá­si bí­ró­sá­gon va­ló fel­lé­pés­re ké­rõ íve­ket. Né­hány perc­re ös­­sze­bo­rul ro­mán és ma­gyar, ami­kor Var­ga Vil­mos, a he­lyi Szig­li­ge­ti Ede Szín­ház szín­mû­vé­sze Ady End­re „Föl­szál­lott a pá­va“, Doru Farte, a ro­mán szín­ház tag­ja pe­dig Jó­zsef At­ti­la „A Du­ná­nál” cí­mû ver­sét sza­val­ja el. Mint­ha a Se­bes-Kö­rös is las­sab­ban foly­na, az vi­szont biz­tos, hogy a de­monst­rá­ció ide­jén va­la­mi­ért le­állt a vil­la­mos.

Töb­ben hi­á­nyol­ják a püs­pök úr hû­sé­ges hí­ve­it, a Czin­ka Pan­na-te­le­pen la­kó ro­má­kat, akik rész­vé­tel­ének az út­já­ba aka­dályt gör­dí­tet­tek. Má­jus 21-én, szom­bat es­te a dél­elõt­ti nem­zet­kö­zi ro­ma kon­fe­ren­cia után még pa­zar egy­ház­ke­rü­le­ti ci­gány kép­vi­se­le­ti és kul­tu­rá­lis es­ten sze­re­pel­tek a Partiumi Re­for­má­tus Egye­­tem eme­le­ti dísz­ter­mé­ben, ahol a püs­pök urat is meg­tán­col­tat­ták. A ma­gyar­or­szá­gi de­le­gá­ció tag­jai – Rostás-Farkas György Jó­zsef At­ti­la-dí­jas köl­tõ­vel, a „Kö­zös Út – Kethano Drom” ro­ma ma­ga­zin fõ­szer­kesz­tõ­jé­vel az élen – ugyan­csak jól érez­ték ma­gu­kat. Ezen a dél­utá­non vi­szont, saj­nos, az RMDSZ sem tün­tet a je­len­lé­té­vel.

„– Ele­mez­ni fog­juk a be­ad­ványt, és meg­fe­le­lõ idõn be­lül vá­laszt adunk rá – köz­li a prefektúrán eme­le­ti dol­go­zó­szo­bá­já­ban a meg­le­he­tõ­sen ki­mért alprefektus, mi­u­tán át­vet­te Tõ­kés Lász­ló­tól az egy­ház­ke­rü­let kér­vé­nyét – Amen­­nyi­ben új ele­met fe­de­zünk fel az ügy­ben, utá­na né­zünk an­nak, hogy mit te­he­tünk a hely­zet meg­ol­dá­sa ér­de­ké­ben.”

Már a Sza­bad­ság té­ri re­for­má­tus temp­lom ud­va­rán he­lyet ka­pott Lorántffy Zsu­zsan­na Re­for­má­tus Egy­há­zi Köz­pont alag­so­rá­ban va­gyunk, hogy ös­­sze­gez­zük a fe­gyel­me­zett, mél­tó­ság­tel­jes tün­te­tés ta­pasz­ta­la­ta­it. A szil­ágy­sá­gi Lász­ló-na­pi ének meg­hall­ga­tá­sa után fel­sza­ba­dult só­haj­jal koc­cint az ün­ne­pelt Szász­fal­vi Im­re sárándi re­for­má­tus lel­ki­pász­tor­ral, egy­ház­me­gyei ta­ná­csos­sal. A Lász­ló-na­pi vi­ga­lom a püs­pök né­hány mé­ter­re lé­võ há­zá­ban foly­ta­tó­dik. Út köz­ben egy né­ni meg­ál­lít ben­nün­ket. „– El­kés­tünk, püs­pök úr, pe­dig olyan jó a hang­ját hal­la­ni!” – mond­ja szív­szo­rí­tó­an.

Tõ­kés Lászlóné Joó Edit­tel az élen, az ud­va­ron as­­szo­nyok szor­gos­kod­nak, hogy mi­ha­ma­rabb az asz­ta­lok­ra ke­rül­jön a rán­tott sze­let, a partiumi sü­te­mény, no és a két­szer fõ­zött, ötvenkét fo­kos szil­va­pá­lin­ka és fe­hér ­bor. Me­leg Vil­mos színidirektor büsz­kén jegy­zi meg, hogy az õ mû­vé­sze ad­ta elõ a Traian park­ban az Ady-ver­set. Az anya­or­szá­gi dr. Aszó­di Pál, az Or­szá­gos Nyug­dí­jas Pol­gá­ri Egye­sü­let, a „Fi­desz – Ma­gyar Pol­gá­ri Szö­vet­ség” nyug­dí­jas ta­go­za­tá­nak el­nö­ke, az Eu­ró­pai Sze­ni­or Unió al­el­nö­ke és Rostás-Farkas Csa­ba Lász­ló, a ha­tá­ro­kon túl is mû­kö­dõ Ma­gyar­or­szá­gi Ci­gány­szer­ve­ze­tek Ér­dek­szö­vet­ség­ének, va­la­mint a Ci­gány Tu­do­má­nyos és Mû­vé­sze­ti Tár­sa­ság Bé­kés me­gyei kép­vi­se­lõ­je egy­aránt ma­xi­má­lis tá­mo­ga­tá­sá­ról biz­to­sít­ja a vég­re meg­pi­hen­ni lát­szó püs­pök küz­del­mét. Név­nap­já­ra sa­ját fest­mé­nyé­vel aján­dé­koz­za meg Tolnay Ti­bor fes­tõ­mû­vész. A han­gu­lat ak­kor hág a te­tõ­fok­ára, ami­kor he­ge­dûvel a ke­zé­ben meg­ér­ke­zik Csa­ba ci­gány. Azért tör­ték el a ke­zét a Ceausescu-rendszerben, mert nem volt haj­lan­dó ro­mán ze­nét ját­sza­ni.

– Püs­pök úr, hon­nan me­rí­ti ezt a ha­tal­mas erõt az em­be­rek vi­gasz­ta­lá­sá­hoz, biz­ta­tá­sá­hoz? – for­du­lok há­zi­gaz­dánk­hoz egy nó­ta vé­gén.

– A Bib­li­á­ból.

– So­kan ol­vas­sák, még­sem olyan erõ­sek, mint Ön.

– A lé­nyem­bõl – te­szi hoz­zá utá­noz­ha­tat­lan mo­so­lyá­val.