Erdõs Kamill

Cigánydialektusok Magyarországon

A ma­gyar Vályi Ist­ván ve­tet­te fel el­sõ­ként a ci­gá­nyok in­di­ai szár­ma­zá­sá­nak va­ló­szí­nû­sé­gét. Vályi a leideni egye­te­men malabár ta­nu­lók­kal ke­rült érint­ke­zés­be, kik­tõl ezer­nél több malabár szót jegy­zett le, me­lyek­nek a ha­zai ci­gá­nyok sza­va­i­hoz va­ló ha­son­la­tos­sá­ga fel­tûnt ne­ki. Ha­za­tér­vén kö­zöl­te e sza­va­kat ma­gyar­or­szá­gi ci­gá­nyok­kal, akik kö­zü­lük so­kat meg­ér­tet­tek. Ezt az elsõkénti prob­lé­ma­fel­ve­tést Grellmann is el­is­me­ri, és köny­vé­ben iga­zol­ja.

A fel­fe­de­zés té­nye, úgy lát­szik, ki­elé­gí­tet­te a ma­gyar nyel­vé­sze­ket, mert kö­zel százötven éven ke­resz­tül nem fog­lal­koz­tak ci­gány nyel­vé­szet­tel.

Az 1877-es év vé­gül is for­du­la­tot ho­zott. Meg­je­len­tek Ihnátkó, Wlislocki, Györffy, Nagyidai-Sztojka, és Jó­zsef fõ­her­ceg mun­kái.

Ezek kö­zül – a mai Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén mun­kál­ko­dó ku­ta­tó szá­má­ra – a leg­ér­té­ke­sebb Györffy és Nagyidai-Sztojka szó­tá­ra, akik az úgy­ne­ve­zett „ma­gyar-ci­gány­nyelv” egyik di­a­lek­tu­sát, il­let­ve egy „oláh(kolompár)-cigány” di­a­lek­tust ír­nak le, – mû­ked­ve­lõi szin­ten. Jó­zsef fõ­her­ceg már nyel­vé­sze­ti igé­nyek­kel lép fel, de im­po­záns­nak tû­nõ nyelv­ta­na és szó­tá­ra – mely­ben még tö­rök-ci­gány­di­a­lek­tust is kö­zöl, sõt ös­­sze­ha­son­lí­tást kü­lön­bö­zõ in­dus nyel­vek­kel – ere­jét meg­ha­lad­ja, ek­lek­ti­kus­sá, s ez­ál­tal meg­bíz­ha­tat­lan­ná vá­lik.

Ihnátkó mun­ká­ja cseh­szlo­vá­ki­ai, Wlislockié pe­dig er­dé­lyi vo­nat­ko­zá­sú, – azon­ban utób­bi mû­vei (be­le­ért­ve ci­gány ­nép­raj­zi ku­ta­tá­sa­it is) csak kel­lõ kri­ti­ká­val hasz­nál­ha­tók.

A kül­föl­di nyel­vé­szek kö­zül, le­he­tet­len meg nem em­lí­te­nünk Miklosich ki­tû­nõ mun­ká­ját, aki ma­gyar­or­szá­gi ci­gány­di­a­lek­tu­so­kat is tár­gyal – míg Borrow ma­gyar-ci­gány szó­jegy­zé­ke in­kább ku­ri­ó­zum.

Je­len­leg öt ki­vá­ló nyel­vész­nek, az an­gol B. Gilliat-Smith­nek, a cseh Jiri Lipanak, a ju­go­szláv Rade Uhliknak, az oszt­rák J. Knoblochnak és a fran­cia Vania de Gila-nak van­nak a Du­na-mel­lé­ki te­rü­le­tek­re – köz­tük egyes ma­gyar­or­szá­gi ci­gány-nyelv­já­rás­ok­ra is – ki­ter­je­dõ is­me­re­tei.

Je­len ta­nul­mány szer­zõ­je nem nyel­vész, ha­nem et­nog­rá­fus, aki igen sok idõt tölt ci­gá­nyok kö­ré­ben, is­mer több ma­gyar­or­szá­gi ci­gány­di­a­lek­tust, s úgy vé­li, hogy ta­lán nem lesz­nek ha­szon­ta­la­nok ész­re­vé­te­lei mind a ha­zai, mind a kül­föl­di ci­gány-nyelv­vel fog­lal­ko­zók­nak.

Min­de­nek­elõtt kí­sé­rel­jük meg a je­len­leg Ma­gyar­or­szá­gon élõ kü­lön­bö­zõ ­faj­ta ci­gá­nyok osz­tá­lyo­zá­sát.

Ma­gyar­or­szá­gon két­fé­le ci­gányt kü­lön­böz­te­tünk meg:

1. Ci­gány anya­nyel­vû.

2. Nem ci­gány anya­nyel­vû.

Az el­sõ cso­port két, egy­más­tól éle­sen kü­lön­bö­zõ rész­re osz­lik:

A1) ezek az úgy­ne­ve­zett „kárpáti”-cigány nyelvet be­szé­lik.

A2) ezek az úgy­ne­ve­zett „oláh”-cigány nyelvet be­szé­lik.

Az A1 fõ­cso­port hár­mas ta­go­zó­dá­sú:

a) Nóg­rád me­gyei.

b) Bu­da­pest kör­nyé­ki (Páty, Csobánka, Pomáz, Zsámbék, Pilisvörösvár, Bia, Pest­hi­deg­kút, Bu­da­ka­lász) – és du­nán­tú­li (Pécs, Moh­ács, Versend, Du­na­­szekcsõ).

c) Kö­szö­rûs és ring­lis­pí­les ci­gá­nyok (akik ma­gu­kat „né­met”, il­let­ve „vend” ci­gá­nyok­nak ne­ve­zik).

Az a)-val jel­zett al­cso­port el­té­rõ di­a­lek­tust be­szélt, mint a b) és c)-vel jel­zet­tek.

A kár­pá­ti-ci­gá­nyok az oláh-ci­gá­nyok­kal – nyel­vük nagy­mér­vû el­té­rõ­sé­ge foly­tán – kép­te­le­nek meg­ér­tet­ni ma­gu­kat.

Az A2 oláh-ci­gá­nyok több törzs­re (faj­tá­ra) és a tör­zsön be­lül több nem­zet­ség­re osz­la­nak. Tör­zsi ne­ve­ik fog­lal­ko­zá­su­kat jel­zik, – míg nem­zet­ség­ne­ve­ik az õs, apa vagy va­la­me­lyik ki­ma­gas­ló tu­laj­don­sá­gú elõd ne­vé­bõl (eset­leg csúf­ne­vé­bõl), il­let­ve an­nak a hely­ség­nek ne­vé­bõl, ahol a nem­zet­ség elõ­ször le­te­le­pe­dett – szár­ma­zik. A tör­zsek és nem­zet­sé­gek ne­ve­i­nek idõ­be­li ke­let­ke­zé­se év­szá­zad­ok­ra vis­­sza­nyúl­hat, de ugyan­úgy – csu­pán év­ti­ze­dek­re is.

Az oláh-ci­gány­tör­zsek (faj­ták) a kö­vet­ke­zõk:

1. Lo­vá­ra: ló­ke­res­ke­dõ

2. Col­ára : szõ­nyeg­ke­res­ke­dõk

3. Khelderása: üst­fol­to­zók

4. Cerhára: „sá­to­ro­sok”

5. Má­sá­ra: „ha­lá­szok”

6. Fodozovo: ko­vá­csok (fú­ró­csi­ná­lók)

7. Romano rom: „réz­mû­ve­sek”

8. Bodoca : fém­mû­ve­sek

9. Kherára: „al­kal­mi mun­ká­sok” (ház­zal bí­rók)

10. Bu­gá­ra

11. Curára

12. Patrinára

13. Drizára

A tör­zsek kü­lön­bö­zõ di­a­lek­tust be­szél­nek és kü­lö­nö­sen je­len­tõs ez az el­té­rés a Fodozova, Romano rom, Bodoca, Patrinára (ezek ha­son­ló nyelv­já­rást be­szél­nek) és a tör­zsek cso­port­já­nak töb­bi tag­jai kö­zött, – de azért egy­más be­szé­dét meg­ér­tik. A fõbb, oláh-ci­gány nem­zet­sé­gek a kö­vet­ke­zõk: Hercegest’e, (Her­ceg­szõ­lõs köz­ség ne­vé­bõl) Cokest’e, Ducest’e, Kodest’e, Dudu­mest’e, Pirancest’e, Mugu­rest’e, Sosojest’e, Cirik­l’i, (Je­len­té­se: ma­dár, – õsi to­temál­lat név?) Markulest’e, Tran­dest’e Ruva (je­len­té­se: far­kas õsi to­temál­lat ­név?) Buzest’e, Grancest’e, Neneka (az õs, Neneka vaj­da ne­vé­bõl) Campasost’e (csúf­név­bõl) stb.

A má­so­dik fõ­cso­por­tot al­kot­ják a nem ci­gány anya­nyel­vû­ek.

B1 cso­port­ba tar­toz­nak a ma­gyar anya­nyel­vû­ek.

B2 cso­port­ba tar­toz­nak a ro­mán anya­nyel­vû­ek.

B1 cso­port­be­li­ek, a kár­pá­ti és az oláh-ci­gá­nyok le­szár­ma­zot­tai, aki­ket elõ­de­ik – va­ló­szí­nû­leg a kön­­nyebb as­­szi­mi­lá­ció re­mé­nyé­ben – nem ta­ní­tot­tak meg a ci­gány nyelv­re. Kü­lön­vá­lasz­tá­suk most már szin­te le­he­tet­len.

A B2 cso­port­be­li­ek két rész­re osz­la­nak:

1. Ro­mán-ci­gá­nyok. (Pl. Elek, Bé­­kés me­gyei köz­ség­ben.)

2. Tek­nõ­vá­jó ci­gá­nyok.

A ro­mán-ci­gá­nyok­nak nin­cse­nek al­cso­port­ja­ik, vi­szont a tek­nõs-ci­gá­nyok­nak há­rom faj­tá­ja él Ma­gyar­or­szá­gon:

a) Ti­sza­há­ti (fõ­leg a Nyír­ség­ben él­nek).

b) „Füs­tös”, (Fü­zes­abony, Ti­sza­fü­red kör­nyé­kén él­nek).

c) Du­nás, (Du­nán­tú­lon él­nek).

A ci­gá­nyok el­ne­ve­zé­sé­nél négy szem­pon­tot kell fi­gye­lem­be ven­nünk:

1. Sa­ját­ma­guk­ra al­kal­ma­zott meg­je­lö­lés.

2. Az egy fõ­cso­por­ton be­lü­li, egy­más­ra al­kal­ma­zott meg­je­lö­lés.

3. A kü­lön­bö­zõ fõ­cso­port­ok ho­gyan ne­ve­zik egy­mást.

4. A kör­nye­zõ la­kos­ság mi­lyen meg­je­lö­lé­se­ket al­kal­maz a ci­gá­nyok­ra.

Mi­e­lõtt pél­dá­kat kö­zöl­nék egy-két ci­gány­di­a­lek­tus­ból, el­ke­rül­he­tet­len­nek tar­tom né­hány szem­pont­ra fel­hív­ni a ci­gány nyelv­vel fog­lal­ko­zók és fog­lal­koz­ni szán­dé­ko­zók fi­gyel­mét.

Nem le­het pél­dá­ul né­met-ci­gány, an­gol-ci­gány stb., – vagy pl.: a ma­gyar és ci­gány nyelv nyelv­ta­nát és szó­tá­rát össze­ál­lí­ta­ni, mert a „ci­gány, az ci­gány” le­egy­sze­rû­sí­tõ ál­ta­lá­no­sí­tás nem fe­lel meg a va­ló­ság­nak (és so­ha­sem fe­lelt da­cá­ra szám­ta­lan di­let­táns pró­bál­ko­zás­nak), ezen­kí­vül tu­do­mány­ta­lan is.

Mint lát­tuk, több­faj­ta ci­gány van, s a nyel­vé­szek­nek az a fel­ada­tuk, hogy le­he­tõ­leg mi­nél több, sa­já­tos tör­zsi, di­a­lek­tust (táj­nyel­vet) le­je­gyez­ze­nek. Vi­szont eh­hez az kell, hogy meg­al­kos­sák az egy­sé­ges, nem­zet­kö­zi ci­gány­fo­ne­ti­kát, mert a kü­lön­bö­zõ or­szá­gok tu­dó­sai és ku­ta­tói is je­le­ket al­kal­maz­nak. A ci­gány-nyel­vé­szek töb­ben ci­gány­me­se-gyûj­tõk is, s a me­sék szö­ve­gén ke­resz­tül azo­kat tag­lal­va és ma­gya­ráz­va mu­tat­nak rá a nyel­vé­sze­ti prob­lé­mák­ra. Ez így he­lyes is. Vi­szont nem he­lyes egy dal­szö­ve­ge­ket pél­dá­nak fel­hoz­ni, mert igen sok­szor elõ­for­dul – ha az adat­köz­lõ pél­dá­ul más di­a­lek­tust be­szé­lõ ci­gány­tól ta­nul­ta eze­ket – úgy ma­ga is a hal­lott di­a­lek­tus­nak meg­fe­le­lõ­en fog­ja el­mon­da­ni vagy el­éne­kel­ni, pe­dig anya­nyel­vén szól.