Nagy Jó­zsef Bar­na

Ro­ma nap Nagy­vá­ra­don

A Királyhágómelléki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let Ci­gány­mis­­szi­ós Köz­pont­ja szer­ve­zé­sé­ben ro­ma na­pot tar­tot­tunk Nagy­vá­ra­don fo­lyó év má­jus 21-én. A ne­ves ven­dé­gek, a he­lyi és me­gyei ci­gány ve­ze­tõk is­mer­ke­dé­sén túl, a ren­dez­vény az­zal a cél­lal szer­ve­zõ­dött, hogy a ha­tá­ro­kon át­íve­lõ, a kö­zös múlt­ban gyö­ke­re­zõ ma­gyar-ci­gány kap­cso­la­to­kat, a kul­tú­rák ta­lál­ko­zá­sát se­gít­se elõ.

Az Egy­ház­ke­rü­le­ti Szék­ház Bo­lyai ter­mé­ben Nagy Jó­zsef Bar­na a Ci­gány­mis­­szi­ós Köz­pont ve­ze­tõ­je, a ren­dez­vény fõ­szer­ve­zõ­je kö­szön­töt­te az anya­or­szá­gi ven­dé­ge­ket; Rostás-Farkas György, Jó­zsef At­ti­la dí­jas köl­tõt, Fialovszky Mag­dol­na új­ság­írót, dr. Dányi Lász­ló tör­té­nészt, Far­kas Csa­ba po­li­to­ló­gust, dr. Dányi Lászlóné új­ság­írót, Ver­mes Zol­tán fo­tó­mû­vészt. A he­lyi ro­ma ve­ze­tõk kö­zül meg­je­len­tek, Réz­mû­ves Jó­zsef a Bi­har me­gyei Ro­ma Párt el­nö­ke, Ros­tás Jó­zsef a nagy­vá­ra­di ci­gá­nyok kép­vi­se­lõ­je, Mihai Chereji a Ro­mák Szö­vet­sé­gé­nek el­nö­ke.

Az Egy­ház­ke­rü­let ne­vé­ben Csûry Ist­ván fõ­jegy­zõ kö­szön­töt­te a ven­dé­ge­ket, és tol­má­csol­ta Tõ­kés Lász­ló püs­pök úr üze­ne­tét. Ke­re­kes Jó­zsef mis­­szi­ói elõ­adó-ta­ná­csos az Egy­ház­ke­rü­let ci­gány­mis­­szi­ós mun­ká­ját mu­tat­ta be.

A több mint két órás, kö­tet­len be­szél­ge­tés alatt szá­mos kér­dést érin­tet­tek a je­len le­võk. Szó­ba ke­rült a ma­gyar­or­szá­gi, il­let­ve az er­dé­lyi ci­gá­nyok helyzete kö­zöt­ti ha­son­ló­ság, il­let­ve kü­lönb­ség. Mind­­nyá­jan egyet­ér­tet­tek ab­ban, hogy a ci­gá­nyok sor­sa, élet­mi­nõ­sé­ge szer­ve­sen kap­cso­ló­dik ah­hoz az or­szág­hoz, ame­lyik­ben él­nek. Dr. Dányi László ki­hang­sú­lyoz­ta, hogy a ci­gány­ság fel­emel­ke­dé­sé­nek út­ja, az ok­ta­tás, a ta­nu­lás, a ci­gány ér­tel­mi­ség, szak­mun­kás­ok ki­ne­ve­lé­se. Az ok­ta­tás mel­lett a mun­ka­he­lyek te­rem­té­se is el­sõ­ren­dû fel­adat. A ci­gá­nyok­nak azonban önmagukkal is tisztában kell lenniük! Az egy­más irán­ti sze­re­tet ere­je fel­emel­he­ti, de a vi­szály­ko­dás újabb évek­re, év­ti­ze­dek­re el­le­he­tet­le­nít­he­ti a ci­gány­sá­got. A sze­re­tet az az erõ, az a ka­pocs, ami kö­ze­lebb hoz­hat­ja egy­más­hoz a ci­gány­sá­got ha­tá­ron in­nen és túl, de a ci­gá­nyo­kat és a ma­gya­ro­kat is, hi­szen a kö­ze­le­dés­re, egy­más kul­tú­rá­já­nak meg­is­me­ré­sé­re, a mind­két rész­rõl meg­ta­pasz­tal­ha­tó elõ­í­té­le­tek le­küz­dés­re nagy szük­sé­günk van. Iden­ti­tá­sát azonban sen­ki­nek sem kell és nem is sza­bad le­ta­gad­nia.

A meg­be­szé­lés után a je­len lé­võk meg­te­kin­tet­ték a Szék­ház ki­ál­lí­tó­ter­mé­ben Ver­mes Zol­tán fo­tó­mû­vész mun­ká­it, ame­lye­ket az óz­di ci­gány­te­le­pen (Hétes) ké­szí­tett. A mû­vész a nap fo­lya­mán szám­ta­lan fel­vé­telt ké­szí­tett a nagy­vá­ra­di Czinka Pan­na te­le­pen is. Eze­ket a fo­tó­kat ha­ma­ro­san a nagy­vá­ra­di ér­dek­lõ­dõ kö­zön­ség is lát­hat­ja.

Dél­után ven­dé­ge­ink­kel fel­ke­res­tük a Czinka Pan­na te­le­pet, ahol nyolc négy­eme­le­tes tömb­ház­ban mint­egy ezer ro­ma él, de a kör­nye­zõ há­zak­ban, vis­kók­ban is él­nek kö­zel né­gyez­ren.

Ven­dé­ge­ink so­ra ek­kor már ki­e­gé­szült az Ang­li­á­ból ér­ke­zett Roob Ala­pít­vány kép­vi­se­lõ­i­vel, Endi és Jong Williemsel, va­la­mint Zalatnay Ist­ván­nal, a bu­da­pes­ti Er­dé­lyi Gyü­le­ke­zet lel­ki­pász­to­rá­val. A Ci­gány­mis­­szi­ós Köz­pont­ba já­ró gye­re­kek im­már má­so­dik al­ka­lom­mal vesz­nek részt a nyá­ri szün­idõ­ben egy bu­da­pes­ti nya­ra­lá­son, az Er­dé­lyi Gyü­le­ke­zet jó­vol­tá­ból.

A te­lep és a Ci­gány­mis­­szi­ós Köz­pont meg­te­kin­té­se után es­te hét órá­tól, kul­tu­rá­lis est­re ke­rült sor az Egy­ház­ke­rü­le­ti Szék­ház Dísz­ter­mé­ben. Fel­lép­tek a Köz­pont nö­ven­dé­kei éne­kes-verses mû­so­ruk­kal, a Czinka Pan­na te­lep tán­co­sai, a bihardiószegi ci­gány tánc­cso­port és a ma­gyar­or­szá­gi Szeg­ha­lom­ról ér­ke­zõ Romano Jag (Ci­gány­tûz) együt­tes. A he­lyi tánc­cso­port­ok­nak Kiss Csa­ba prí­más és ze­ne­ka­ra húz­ta a talp­alá­va­lót. A fer­ge­te­ges, bá­li han­gu­lat­tal vég­zõ­dõ, telt­há­zas ren­dez­vé­nyen min­den­ki jól szó­ra­ko­zott.

A nagy­vá­ra­di Re­for­má­tus Ci­gány­mis­­szi­ós Köz­pont hi­ány­pót­ló mun­kát vé­gez. Saj­nos az ál­la­mi szer­vek nem, vagy alig ér­tik ci­gány test­vé­re­ink gond­ja­it, ezért csak lát­szat­in­téz­ke­dé­sek­kel pró­bál­nak se­gí­te­ni raj­tuk, sokszor ez a lát­szat­in­téz­ke­dés is rend­sze­rint el­akad az ál­la­mi bü­rok­ra­ti­kus út­vesz­tõ­ben. A Cigány­missziós Köz­pont, ál­la­mi tá­mo­ga­tás hí­ján, igen ne­héz­ke­sen tud­ja el­lát­ni fel­ada­ta­it, de a ben­ne dol­go­zók, az Egy­ház­ke­rü­let ve­ze­tõ­i­nek ten­ni aka­rá­sa, lel­ke­se­dé­se, sok min­dent pó­tol.

Ci­gány test­vé­re­ink sors­kö­zös­ség­ben él­nek ve­lünk, nem csak kis­ebb­sé­gi hely­ze­tük, ket­tõs, ci­gány-ma­gyar iden­ti­tá­suk mi­att, ha­nem ke­resz­tény val­lá­suk, több száz éves kö­zös tör­té­nel­münk, kö­zös ha­zánk mi­att is. Csak raj­tunk mú­lik, hogy ki­nyúj­tott ke­zü­ket meg tud­juk-e fog­ni, egy­ál­ta­lán meg akar­juk-e fog­ni?