Nagy József Barna
Roma nap Nagyváradon
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Cigánymissziós Központja szervezésében roma napot tartottunk Nagyváradon folyó év május 21-én. A neves vendégek, a helyi és megyei cigány vezetõk ismerkedésén túl, a rendezvény azzal a céllal szervezõdött, hogy a határokon átívelõ, a közös múltban gyökerezõ magyar-cigány kapcsolatokat, a kultúrák találkozását segítse elõ.
Az Egyházkerületi Székház Bolyai termében Nagy József Barna a Cigánymissziós Központ vezetõje, a rendezvény fõszervezõje köszöntötte az anyaországi vendégeket; Rostás-Farkas György, József Attila díjas költõt, Fialovszky Magdolna újságírót, dr. Dányi László történészt, Farkas Csaba politológust, dr. Dányi Lászlóné újságírót, Vermes Zoltán fotómûvészt. A helyi roma vezetõk közül megjelentek, Rézmûves József a Bihar megyei Roma Párt elnöke, Rostás József a nagyváradi cigányok képviselõje, Mihai Chereji a Romák Szövetségének elnöke.
Az Egyházkerület nevében Csûry István fõjegyzõ köszöntötte a vendégeket, és tolmácsolta Tõkés László püspök úr üzenetét. Kerekes József missziói elõadó-tanácsos az Egyházkerület cigánymissziós munkáját mutatta be.
A több mint két órás, kötetlen beszélgetés alatt számos kérdést érintettek a jelen levõk. Szóba került a magyarországi, illetve az erdélyi cigányok helyzete közötti hasonlóság, illetve különbség. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy a cigányok sorsa, életminõsége szervesen kapcsolódik ahhoz az országhoz, amelyikben élnek. Dr. Dányi László kihangsúlyozta, hogy a cigányság felemelkedésének útja, az oktatás, a tanulás, a cigány értelmiség, szakmunkások kinevelése. Az oktatás mellett a munkahelyek teremtése is elsõrendû feladat. A cigányoknak azonban önmagukkal is tisztában kell lenniük! Az egymás iránti szeretet ereje felemelheti, de a viszálykodás újabb évekre, évtizedekre ellehetetlenítheti a cigányságot. A szeretet az az erõ, az a kapocs, ami közelebb hozhatja egymáshoz a cigányságot határon innen és túl, de a cigányokat és a magyarokat is, hiszen a közeledésre, egymás kultúrájának megismerésére, a mindkét részrõl megtapasztalható elõítéletek leküzdésre nagy szükségünk van. Identitását azonban senkinek sem kell és nem is szabad letagadnia.
A megbeszélés után a jelen lévõk megtekintették a Székház kiállítótermében Vermes Zoltán fotómûvész munkáit, amelyeket az ózdi cigánytelepen (Hétes) készített. A mûvész a nap folyamán számtalan felvételt készített a nagyváradi Czinka Panna telepen is. Ezeket a fotókat hamarosan a nagyváradi érdeklõdõ közönség is láthatja.
Délután vendégeinkkel felkerestük a Czinka Panna telepet, ahol nyolc négyemeletes tömbházban mintegy ezer roma él, de a környezõ házakban, viskókban is élnek közel négyezren.
Vendégeink sora ekkor már kiegészült az Angliából érkezett Roob Alapítvány képviselõivel, Endi és Jong Williemsel, valamint Zalatnay Istvánnal, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztorával. A Cigánymissziós Központba járó gyerekek immár második alkalommal vesznek részt a nyári szünidõben egy budapesti nyaraláson, az Erdélyi Gyülekezet jóvoltából.
A telep és a Cigánymissziós Központ megtekintése után este hét órától, kulturális estre került sor az Egyházkerületi Székház Dísztermében. Felléptek a Központ növendékei énekes-verses mûsorukkal, a Czinka Panna telep táncosai, a bihardiószegi cigány tánccsoport és a magyarországi Szeghalomról érkezõ Romano Jag (Cigánytûz) együttes. A helyi tánccsoportoknak Kiss Csaba prímás és zenekara húzta a talpalávalót. A fergeteges, báli hangulattal végzõdõ, teltházas rendezvényen mindenki jól szórakozott.
A nagyváradi Református Cigánymissziós Központ hiánypótló munkát végez. Sajnos az állami szervek nem, vagy alig értik cigány testvéreink gondjait, ezért csak látszatintézkedésekkel próbálnak segíteni rajtuk, sokszor ez a látszatintézkedés is rendszerint elakad az állami bürokratikus útvesztõben. A Cigánymissziós Központ, állami támogatás híján, igen nehézkesen tudja ellátni feladatait, de a benne dolgozók, az Egyházkerület vezetõinek tenni akarása, lelkesedése, sok mindent pótol.
Cigány testvéreink sorsközösségben élnek velünk, nem csak kisebbségi helyzetük, kettõs, cigány-magyar identitásuk miatt, hanem keresztény vallásuk, több száz éves közös történelmünk, közös hazánk miatt is. Csak rajtunk múlik, hogy kinyújtott kezüket meg tudjuk-e fogni, egyáltalán meg akarjuk-e fogni?