„Nyi­tot­tab­bak és
tu­da­to­sab­bak let­tünk”

Be­szél­ge­tés Szilvási Ist­ván

fõ­is­ko­lai hall­ga­tó­val

Ejt­sünk né­hány szót az õs­idõk­rõl, ami­bõl job­ban le­het majd kö­vet­kez­tet­ni a mai hely­zet­re. 1986 nya­rán vet­tem részt elõ­ször a Fõ­vá­ro­si Ön­kor­mány­zat Éne­kes ut­cai Ci­gány Szo­ci­á­lis, Mû­ve­lõ­dé­si és Mód­szer­ta­ni Köz­pont­ja ál­tal szer­ve­zett ci­gány tá­bor­ban Balaton­sze­me­sen. Ak­ko­ri­ban már Zsigó Je­nõ ve­zet­te az „Éne­kes ut­cát” mun­ka­tár­sa­i­val, Mes­ter Zsu­zsá­val, Liner­fer Pé­ter­rel, Csányi Já­nos­sal, Var­ga Eri­ká­val, Da­ró­czi Gyu­lá­val. Mint ké­sõbb meg­tud­tam, 1986 elõtt is volt egy má­sik nagy tá­bo­roz­ta­tá­si hul­lám La­ka­tos Meny­hért­tel, Choli Da­ró­czi Jó­zsef­fel, Ros­tás- Far­kas Györg­­gyel, Ko­vács Zol­tán­nal. Õk vol­tak azok az em­be­rek, akik Ma­gyar­or­szá­gon el­kezd­ték a ci­gány­gye­re­kek tá­bo­roz­ta­tá­sát. En­nek az õs­ko­rát Ros­tás-Far­kas György úr tud­ná a leg­job­ban el­mon­da­ni. A Ha­za­fi­as Nép­front kez­de­mé­nyez­te az ol­va­só­tá­bor­nak ne­ve­zett ci­gány­gye­rek tá­bo­ro­kat. Az 1986-os, ’87-es évad­ban a Ci­gány Mód­szer­ta­ni Köz­pont ös­­sze­gyûj­töt­te Bu­da­pes­ten azo­kat a ci­gány fi­a­ta­lo­kat, akik va­la­mi­lyen kö­zép­fo­kú ok­ta­tá­si in­té­zet­ben ta­nul­tak. Jóni Ti­bor, Radics Jó­zsef, Csányi Já­nos, Koz­ma Blan­ka, Mendi Ró­zsa, Szõ­ke Ju­dit tá­bo­rai na­gyon hí­re­sek vol­tak. Azt gon­dol­ták, ha be­szél­nek ne­kik a ci­gány­ság­ról, ere­de­tük­rõl, tör­té­nel­mük­rõl, ak­kor ké­pe­sek lesz­nek ki­ne­vel­ni egy olyan kvá­zi ci­gány­ér­tel­mi­sé­gi ré­te­get, amely­nek tag­jai már a kez­de­tek­tõl, fi­a­tal­ko­ruk óta is­me­rik egy­mást, és ké­pe­sek lesz­nek majd ha­szon­nal dol­goz­ni a ci­gány­ügy­ben. Azt gon­do­lom, hogy ez egy na­gyon fon­tos tör­té­nel­mi pil­la­nat, gon­do­lat volt, mert ma, a XXI. szá­zad ele­jén, azok kö­zül a gyer­me­kek kö­zül na­gyon so­kan dol­go­zunk a ci­gány­ügy­ben, és meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet töl­tünk be: Da­ró­czi Gá­bor, Moh­ácsi Vik­tó­ria, Ró­zsa Mó­ni­ka, Kóthy An­tal, Szen­te­si Já­nos, La­ka­tos György és jó­ma­gam. Min­dig ki­ter­me­lõ­dik egy olyan mag, aki fo­gé­kony a po­li­ti­ka, a ci­gány­­po­li­ti­ka iránt, és ké­pes lesz majd job­bá ten­ni sors­tár­sai éle­tét.

So­kan va­gyunk, akik an­nak ide­jén tá­bo­roz­tunk, és itt mu­tat­ták meg ne­künk az ak­ko­ri ci­gány­ér­tel­mi­sé­get, az író­kat, a köl­tõ­ket, a fes­tõ­mû­vé­sze­ket, a po­li­ti­ku­so­kat. Õk tar­tot­tak elõ­adá­so­kat, és mi ké­pe­sek vol­tunk ön­tu­dat­ra éb­red­ni és meg­érez­ni, hogy mi­lyen prob­lé­má­val küsz­kö­dik a ma­gyar­or­szá­gi ci­gány­ság. Rá­jöt­tünk ar­ra, hogy mi­ért fon­tos ez, és hogy ne­künk mi­lyen fe­le­lõs­sé­günk van.

Ezek­ben a tá­bo­rok­ban 60-80 gye­rek vett részt és a fel­nõt­tek. Egy nyá­ron több tur­nus is volt, és na­gyon sok hely­rõl ér­kez­tek a részt­ve­võk. Vi­dé­ki tá­bo­ro­kat szer­vez­tünk Bu­da­pest­rõl, a ke­rü­le­tek­bõl ös­­sze­sze­dett gyer­me­kek­nek, ve­gyes-, kép­zõ­mû­vé­sze­ti-, szo­­ci­­o­ló­gi­ai-, nép­raj­zi-, csa­lá­di- és fes­tõ­tá­bo­ro­kat. Mind­egyik­nek volt te­ma­ti­ká­ja, amit Zsigó Je­nõ, il­let­ve a Ci­gány Mód­szer­ta­ni Köz­pont ha­tá­ro­zott meg.

A tá­bo­rok­ban egy olyan iden­ti­tást kap­tunk, ami­vel egy élet­re el­kö­te­lez­tük ma­gun­kat a ci­gány­ság mel­lett. Az­tán jött egy ge­ne­rá­ció­vál­tás, ami­kor azok a gye­re­kek, akik mi vol­tunk, to­vább­vit­tük ezt a moz­gal­mat. Egy nyá­ron pél­dá­ul 2-3 tá­bor­ba is el­me­het­tünk. 25 éve min­den nyá­ron van­nak ilyen gye­rek­tá­bo­rok, ami­ken ma mi már tá­bo­roz­ta­tunk, mi va­gyunk a cso­port­ve­ze­tõk. Min­den­kép­pen fon­tos­nak tar­tot­tuk, hogy foly­ta­tód­jon a tá­bo­roz­ta­tást, mert lát­tuk, hogy mi­lyen ha­tás­sal van a gyer­me­kek­re, a ta­nul­má­nyi tel­je­sít­mé­nyük­re, a ma­ga­vi­se­let­ük­re, a gon­do­la­ta­ik­ra, és azt is lát­tuk, hogy igény tá­madt ben­nük a ta­nu­lás­ra. Po­zi­tív él­mé­nyek­kel tér­tek ha­za, ami rá­adá­sul a szü­lõk­re is ki­hat, hi­szen a gye­re­ken lát­ják, hogy meg­vál­to­zott, jobb lett, ta­nul­ni akar, ér­tel­mét lát­ja az is­ko­lá­nak, akar­ja, hogy le­gyen majd be­lõ­le va­la­mi. Az egyik fon­tos do­log a ze­ne, ami­vel el tud­juk õket bû­völ­ni.

A nyá­ri tá­bo­roz­ta­tást nem csak szó­ra­ko­zás, ha­nem ko­moly szak­mai mun­kát is je­lent. A Ci­gány Mód­szer­ta­ni Köz­pont 1996-ban Bodajkon meg­al­kot­ta a ci­gány tá­bo­roz­ta­tók eti­kai kó­de­xét, ami­ben na­gyon tisz­tes­sé­ge­sen le van­nak ír­va – mind em­be­ri, mind szak­mai ol­dal­ról – azok a kö­ve­tel­mé­nyek, ame­lyek szük­sé­ge­sek ah­hoz, hogy va­la­ki ci­gány gye­re­ke­ket tá­bo­roz­tas­son. Ez sok szem­pont­ból túl­mu­tat a pe­da­gó­gi­án és a sze­mé­lyes pél­da­mu­ta­tá­son is. Kor­rekt és tisz­tes­sé­ges ma­ga­tar­tás kell ah­hoz, hogy az em­ber jó szív­vel, jó­kedv­vel, jó ér­zés­sel, tel­jes fe­le­lõs­sé­gé­nek tu­da­tá­ban ké­pes le­gyen a gye­re­kek­kel fog­lal­koz­ni. Vé­le­mé­nyünk sze­rint, akik alá­ír­tuk az eti­kai kó­de­xet, ez egy ko­moly szak­ma.

A gye­re­ke­ken ke­resz­tül be­le­lát­tunk a csa­lá­dok éle­té­be, rá­lát­tunk az ok­ta­tás hely­ze­té­re, szem­be­sül­tünk a hi­á­nyos­sá­gok­kal és a va­ló­ság­gal. Az in­teg­rá­ci­ót, hogy ez­zel a di­va­tos szó­val él­jek, pe­dig nagy­mér­ték­ben se­gí­ti ez a tu­dás.

Jó­ma­gam is na­gyon sok­szor és sok szem­pont­ból meg­él­tem – gye­rek­ként és fel­nõtt­ként is – a diszk­ri­mi­ná­ci­ót a bu­szon, a bolt­ban, a hi­va­ta­lok­ban, a rend­õrök­kel va­ló vi­szony­ban, az ut­cán. En­gem is sze­mé­lye­sen érin­te­nek azok a prob­lé­mák, amik ezek­ben a tá­bo­rok­ban fel­ve­tõd­tek.

Azo­kat az em­be­re­ket, akik a ci­gány­ügy­ben dol­goz­nak, a tá­bo­rok­nak is kö­szön­he­tõ­en, szin­te egy­tõl-egyik is­me­rem. Gye­rek­ként kap­tunk egy olyan er­köl­csi ne­ve­lést, ami fon­tos ah­hoz, hogy a ci­gány­ügy­ben kor­rek­tül tud­junk dol­goz­ni. Má­ra már na­gyon fel­hí­gult ily mó­don a ci­gány­ügy­ben dol­go­zók lét­szá­ma. Kö­zü­lük so­kan nem vet­tek részt a tá­bo­rok­ban, meg is lát­szik raj­tuk.

Ma­nap­ság már olyan tá­bo­rok van­nak, ahol 150 gye­rek vesz részt. Ez már na­gyobb szak­mai fel­ké­szült­sé­get igé­nyel. Egy év­ben a CMK leg­alább 15 tá­bort szer­vez, ez 1.000-1.200 gye­re­ket je­lent éven­te. Egyéb­ként éven­te 60-70 tá­bor van, má­sok szer­ve­zé­sé­ben is. Ez pe­dig min­den­kép­pen jó.

Azon­kí­vül, hogy so­kat ját­szot­tuk, ze­nél­tünk, fü­röd­tünk és sze­rel­me­sek vol­tunk, részt vet­tünk kü­lön­bö­zõ ve­tél­ke­dõ­kön is. Szá­mom­ra a szak­mai, po­li­ti­kai meg­be­szé­lé­sek vol­tak a leg­fon­to­sab­bak. Be­szél­get­nünk az éle­tünk­rõl, azok­ról a prob­lé­mák­ról, ame­lyek min­ket érin­te­nek, a sze­gény­ség­rõl, a diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ról, a mun­ka­nél­kü­li­ség­rõl, és ak­kor jöt­tünk rá, hogy mi­lyen ha­tal­mas do­log­ban ve­szünk részt. Egy kis por­szem va­gyunk a rend­szer­ben, de a leg­fon­to­sabb por­szem is le­he­tünk.

Ma­ra­dan­dó él­mény volt azok­kal az em­be­rek­kel ta­lál­koz­ni, akik ak­kor dol­goz­tak a ci­gány­ügy­ben: Szentandrási Ist­ván, Péli Ta­más, Choli Da­ró­czi Jó­zsef, Rostás-Farkas György és még so­kan má­sok. Ezek az em­be­rek mind­egyik tá­bor­ban meg­for­dul­tak. Egy-egy ilyen tá­bor után sok­kal job­ban rá­lát­tunk az élet­re, érez­tük, hogy mit je­lent a tár­sa­da­lom szé­lén len­ni. De ugyan­ak­kor tu­da­to­sab­ban fi­gyel­tünk az élet min­den te­rü­le­té­re is, így a par­la­ment mun­ká­já­ra, a jog­al­ko­tás­ra. Meg­tud­tuk, hogy kik azok a sze­rep­lõk, akik az éle­tünk­re fon­tos dön­té­se­ket hoz­zák. Ilyen és eh­hez ha­son­ló fon­tos dol­go­kat ta­nul­tunk meg ezek­ben a tá­bo­rok­ban, és lát­tuk, hogy ho­gyan le­het ezt jól csi­nál­ni. A tá­bor után szak­mai rá­lá­tás­sal fi­gyel­tük az ese­mé­nye­ket, fel­is­mer­tük pél­dá­ul a vá­lasz­tá­sok fon­tos­sá­gát, a Ci­gány Ki­sebb­sé­gi Ön­kor­mány­zat­ok meg­ala­ku­lá­sát, a he­lyi ci­vil szer­ve­ze­tek be­in­du­lá­sát, az ér­dek­kép­vi­se­let meg­in­du­lá­sát. Nyi­tot­tab­bak és tu­da­to­sab­bak let­tünk, és – di­va­tos for­du­lat­tal él­ve – ki­fej­lõ­dött az iden­ti­tás­tu­da­tunk.

A ma­gyar­or­szá­gi ci­gány ve­ze­tés­nek, po­li­ti­ká­nak és az ok­ta­tás­ban dol­go­zó em­be­rek­nek kel­le­ne, hogy a fe­le­lõs­sé­gük le­gyen, hogy ér­té­kel­jék és érez­zék a tá­bo­roz­ta­tás fon­tos­sá­gát, mert sok olyan ci­gány fi­a­talt nyer­het­nek meg az ügy­nek, akik nél­kül egy mo­dern vi­lág­ban nem moz­dul­ha­tunk egy ta­pod­tat sem. Lét­kér­dés, hogy min­den egyes ci­gány fi­a­tal szá­má­ra fon­tos­sá vál­jon az egész ci­gány­ügy. Ez­ál­tal nem­csak egy dip­lo­má­juk lesz, ha­nem el­kö­te­le­zet­tek is lesz­nek.

Tö­rök Blan­ka Csil­la