Buddha tanításaiból

A gyû­lö­let nem tud el­pi­hen­ni

„Go­no­szul bánt ve­lem, meg­vert en­gem, le­igá­zott en­gem, meg­ra­bolt en­gem” – aki így gon­dol­ko­zik, ab­ban a gyû­löl­kö­dés nem pi­hen el még csak pil­la­nat­ra sem. „Go­no­szul bánt ve­lem, meg­vert en­gem, le­igá­zott en­gem, meg­ra­bolt en­gem” – aki így nem gon­dol­ko­zik, ab­ban a gyû­lö­let el­pi­hen. Mi­vel­hogy a gyû­lö­let nem tud el­pi­hen­ni, amíg éb­ren van a gyû­löl­kö­dés.

Az erõ­szak el­len

Az el­len­sé­ges­ke­dést nem el­len­sé­ges­ke­dés­sel szün­tet­jük meg, ha­nem bé­ké­vel. Ha a bal­gák és go­no­szok, szit­ko­zód­nak úgy mond­juk: õk jók, õk na­gyon jók, mert nem bán­tal­maz­nak. Ha bán­tal­maz­nak, úgy mond­juk: õk jók, mert nem föld­rö­gök­kel ha­jí­ta­nak. Ha éles fegy­ver­rel öl­nek meg, úgy mond­juk: a Ma­gasz­tos kö­ve­tõi kö­zül sok­nak tes­te és éle­te kín, gyöt­re­lem és utá­lat volt, így erõ­sza­kos ha­lált ke­res­tek. Nos, ily ha­lált ta­lál­tunk most, anél­kül, hogy ke­res­nünk kel­lett vol­na.

A sze­re­tet min­den er­köl­csi­ség leg­na­gyobb eré­nye és ös­­szes­sé­ge

Min­den, szer­ze­te­se­im, amit itt lent meg­te­he­tünk sor­sunk job­bá té­te­lé­re, el­tû­nik a szí­vet meg­vál­tó Sze­re­tet ér­té­ke elõtt. A sze­re­tet a szí­ve­ket meg­vál­tó, min­dent ma­gá­ba ol­vaszt. Vi­lá­gít, fény­lik és su­gár­zik, ha­son­ló­an a hold vi­lá­gá­hoz, mely mel­lett min­den csil­lag­fény, me­lyet ma­gá­ba szív, sem­mi­vé lesz. És vi­lá­gít, fény­lik és su­gár­zik.

Aki tu­da­tá­nak tel­jes­sé­gé­ben ha­tár­ta­lan Sze­re­te­tet ápol, és em­lé­ke­zik min­den lét föl­di mú­lan­dó­sá­gá­ról, ar­ról le­vál­nak a föl­di bi­lin­csek. Aki vi­lá­gos ér­te­lem­mel ha­csak egy élõ­lény­nek is Sze­re­te­tét me­le­gí­ti, az igaz­zá vá­lik, már az­ál­tal is. A ne­mes azon­ban, aki min­den élõ­lény iránt kö­nyö­rü­le­tet hor­doz szí­vé­ben, gaz­dag ér­de­mek­ben. Elõ­ke­lõ ural­ko­dók azon­ban, akik szer­te a vi­lá­gon alatt­va­ló­kat igáz­nak le, majd ál­do­za­tot hoz­va or­szág­ról or­szág­ra ván­do­rol­nak, nyo­mo­rul­tak azon lel­kek­hez, akik sze­re­tet­tel te­lí­tet­tek min­den­ki iránt. Aki nem öl és nem pa­ran­csol öl­ni, nem tesz és nem té­tet erõ­sza­kot, aki min­den élõ­vel szem­ben sze­re­tet­tel tel­jes, nem fél­het az el­len­sé­ges­ke­dés­tõl.

Ha­son­ló­an az anyá­hoz, aki éle­té­vel vé­di egyet­len gyer­me­két, táp­lál­juk mér­he­tet­len Sze­re­te­tet min­den élõ iránt. Föl és le min­den táj fe­lé, ha­tár­ta­la­nul. El­len­sé­ges­ke­dés és el­len­tét nél­kül. Áll­va és men­ve, ül­ve és fek­ve, míg éb­ren va­gyunk, árad­jon ki be­lõ­lünk.

Ros­­szat jó­val fi­zet­ni

Szer­ze­te­se­im, ha érzésteket ha­rag­gal töl­te­né el rab­lók és gyil­ko­sok ma­ga­tar­tá­sa, akik ket­tõs fû­rés­­szel fej­te­nék le tag­ja­i­to­kat – nem az én út­mu­ta­tá­sa­i­mat kö­vet­né­tek. Szer­ze­te­se­im, még eb­ben az eset­ben is így mond­já­tok: ne há­bor­gas­suk ke­dé­lyü­ket, ne ejt­sünk rossz szót. Le­gyünk ba­rát­sá­go­sak, részt­ve­võk és sze­re­tet­re mél­tók. Tit­kos gyû­lö­let nél­kül és sze­re­tet­tel­jes ér­zés­sel át­hat­va em­ber­tár­sunk iránt. Át­fo­gó, nagy, föl­mér­he­tet­len, bé­ke­sze­re­tõ és ba­rát­sá­gos ér­zü­let­tel.

Nem ha­rag­gal gyõz­zük le a ha­ra­got. A gonoszat a jó­val. A fu­kar­sá­got bõ­ke­zû­ség­gel. A ha­zug­sá­got igaz­ság­gal.

A szel­le­met fel­ol­dó sze­re­tet

Így szól a Mes­ter: „– Ha ki pe­dig az én ta­nít­vá­nya­im kö­zül csak egy perc­re is gya­ko­rol­ja a szel­le­met fel­ol­dó sze­re­te­tet, ez a ta­nít­vány nem hi­á­ba me­rült el a nagy Mes­ter ta­ní­tá­sá­ba és tu­do­má­nyá­ba, és még men­­nyi­vel in­kább azok, akik már egész lelkökkel be­le­gyö­ke­redz­tek a Sze­re­tet­be.”