A karácsonyi és az újévi ünnepek köré sok hiedelem csoportosul. Ezt az időt
a varázsló asszonyok gyógy- és hárítószerek készítésével töltötték. Az e hetekben
gyűjtött nyúlzsír például jó volt a betegségekre.
A téli szállások ajtajára, bejáratára rongyba kötött szerecsendiót és kámfort
akasztottak fel, hogy az ártó szellemek ne tudják őket megtámadni.
A lovak alá kőrisfa hamut szórtak, hogy védjék őket a démonoktól. A megölt denevérek
vérét megitatták állataikkal, hogy azok egész évben egészségesek maradjanak.
Karácsony este az anya annyi szeletre vágott fel egy almát, ahány gyereke volt.
Mindegyiknek odaadott egy szeletet, és azt mondta: gyermekeim, odaadom nektek
ezt az almát, ha valami baj lenne, mindig jusson eszetekbe.
Úgy hitték, hogy valahol az égen virágzik a minden mag fája, melyen a világ
összes növénye terem. Ezt a híres égifát a Napkirály úgynevezett szerencsés
hegyen leszúrtak egy fűzfát, melléje egy fenyőágacskát, és azokat vörös fonallal
kötötték össze. Ezt a fák összeházasításának nevezték. Másnap elégették e fácskákat
és hamvukat különféle gyógyszerül használták.
A falusi zenészek a szent estén hegedűvel jártak kántálni. A jobb módú parasztcsaládok
pénzt is adtak a mulatásért. Voltak, akik betlehemmel járták a falvakat, mókás
előadásukért némi pénzt és élelmet kaptak.
A gyerekek karácsony másnapján jártak kántálni. „Szabad az Istent dicsérni?”
– kérdéssel kopogtak be a családokhoz, s ha engedték, akkor illendően bementek.
Karácsonyi köszöntő verset mondtak. Volt, ahol hellyel kínálták őket, sok finomságot
és némi pénzt is adtak nekik.