Kana rakhadyilom atunchi aba o maripe zhikaj o mashkar phirelas ando rat.
Mashkar le manusha feri cerra zhene zhanenas te roven-, ke e dar mudardas le
asva.
Muro dad, papo, haj muro nyamo brigasle gilyanca rovlyarenas e Resti anaveska
kirchimake manushen – pe muri bibax – ke lengo durutnipe: shutas somno pe muro
trajo.
Varikana pala dopash chaso rakhadyilem: trine kili thaj shov-vardesh deki somas
– so na cini butyi sas ande kodi vrama, ke le rom majbutivar feri ande penge
sune chajiline. Kaj le dulmutane lavutarengo rom dulmutano tyako sas, ke le
maj anglunes rakhadyinde shavoreske lavutaki rolyi denas ande lesko vast – o
shavoro e rolyi te na shudelas, atunchi kodo le trajimaske manushengo somno
sas.
Muri chorri lashi dej perdal phirdas sa le romengo kher, anda kodi ke shaj ke
rakhel mange jekh korkori ashilinda lavutaki rolyi. Le Dela haj le biuzhe chi
zhutisarde lake. Aba ande bari briga le benges akhardas te zhutil lake, pesko
dyi te del leske anda lavutaki rolyi.
Mura mamijaki mosura sar robos phandadas ande peste e cine plajbasa, so pe felyastrako
agor bisterde, voj ande muro vast das la. Zhikaj o kaver dyes ando muro vast
xutyilos la.
Muri mami kade kethane zhanelas te cirdel pes, ke chi e majtromani xolyi chi
zhanelas te azbal la. Vi sas anda soste, ke khere aviline le mursh, jekh piko
gindinaspe, de pala kodi perdal hatyarde, ke anda kado shavoro chi avla lavutari,
ke o trajo na kade kamlas.
Muro dad bara krisako manush sas, kaver kamlas sar o trajo shinadas mange andre
iskirisardas man pe dervenake chasuri. Pe leski bida, ke le love, so das pel
chasuri, pe sa guglimata kindem.
Pa plajbaso muri dej kodi gindisardas ke kenyvari avla anda mande. Palaj oxto
klassuri: ando „közgazdasági technikum” trubusardas te phirav, so duj thaj dopash
bersh vi phirdom. Pala kodi phenenas mange: anda tute chi avla khanchi…
Ke khatikaj chi rakhlom muro than, maj kaver falo trubusardas te kerav te alosarav
kodol butya save sikavenas o drom ande muro trajo.
Le perdal trajisarde trabengo racionalisho opre pinzharipe jekh dyes
pe iskiripe das man -, haj pe kodo dyes opre slobodisajlas muro dyi.
boldasles
Vesho Farkas Zoltán
Amikor születtem, a háború már övig gázolt a vérben. Az emberek közül csak
kevesen tudtak sírni, mert a rettegés elapasztotta a könnyeket…
Apám, nagyapám, és a rokonok esténként szormorú nótákkal ríkatták a Resti nevű
étterem vendégeit az én nagy szerencsétlenségemre, mert az ő távollétük meghatározta,
eldöntötte a sorsom.
Valamikor éjfél után születtem: három kiló hatvan dekával, ami nem kis teljesítmény
volt abban az időben, mivel a romák legtöbbször csak álmukban laktak jól.
A régi zenész cigányoknál ősi szokás volt, hogy az elsőszülött gyermeknek hegedűvonót
adtak a kezébe, ha a csecsemő nem dobta el a vonót, akkor azt a rátermettség
szimbólumaként fogták fel.
Szegény, áldott jó nagyanyám végigjárta a cigánysort, abban a reményben, hogy
hátha talál egy árván maradt vonót. Az istenek és a szellemek cserbenhagyták
őt. Végső elkeseredésében az ördögöt hívta segítségül, felajánlotta néki a lelkét
mindörökre, cserébe a vonóért.
Nagyanyám tekintetét megbabonázta az ablakpárkányon felejtett ceruzacsonk, amit
a kezembe adott. Másnapig erőteljesen markoltam. Nagyanyám olyan kicsire tudott
összegömbölyödni, hogy a legelszántabb indulat sem volt képes bántani őt.
Volt is rá oka, mert hazajöttek a férfiak, bár hümmögve, de azért némi derűvel
vették tudomásul, hogy ebből a gyerekből nem lesz prímás, mivel a sors másként
rendelte.
Apám akaratos ember lévén, szembeszegült a sorssal beíratott zongoraórára. Vesztére,
mert a tandíjat nápolyira költöttem.
A ceruza gondolata könyvelői álmokat ébresztett anyámban. A nyolcadik osztály
elvégzése után közgazdasági technikumba kellett járnom, amit két és fél évig
ki is bírtam. Ezek után kezdetét vette a vesszőfutás; belőled semmi sem lesz…
Mivel sehol se találtam a helyemet, ennélfogva szelektálni kellett a történéseket,
amelyek irányították addigi életemet.
A megélt dolgok racionális felismerése egy napon másra kényszerített, s azon
a napon fölszabadult a lelkem…