Mit is jelent az én számomra az az irodalom, ami a magyarországi cigány írók
tolla nyomán jött létre? Természetesen azokról a művekről tudok beszélni, következtetéseket
levonni vagy vitatkozni, amelyek a magyar irodalomnak a részei, amelyek magyarul
születnek meg; nem ismerem a különböző cigány nyelvezeteket. Olyan írók a munkáiról
beszélhetek, mint Lakatos Menyhért, akinek a „Füstös képek” c. regénye számomra
nagy élményt jelentett, vagy Bari Károlyról beszélhetnék, akit a ’70-es, ’80-as
évek egyik legkiválóbb magyar költőjének tartok, és nagyon sajnálom, hogy ma
már alig lehet találkozni vele, akár személyesen, akár a műveivel. Vagy beszélhetnék
Choli Daróczi Józsefről, Osztojkán Béláról, Szécsi Magdáról: valamennyien ennek
a magyar-cigány, cigány-magyar irodalomnak a kiváló egyéniségei, és természetesen
beszélhetnék Rostás-Farkas Györgyről, akinek a nevét azért említeném utoljára,
mert ő személyes barátom. Ők azok az alkotók, és persze mellettük még többen,
akik a magyar-cigány, cigány-magyar irodalomnak a fogalmi körét tartalommal
töltötték meg.
Mit jelent ez a fogalmi kör? Mindazok a szellemi dimenziók, amelyekben ez a
cigány-magyar, magyar-cigány irodalom elhelyezkedik. Én öt ilyen fogalmi kört
szeretnék megkülönböztetni.
Az első egy szociográfiai, szociológiai kör, tehát ezek a cigány íróktól származó
művek – és nemcsak a prózai művekre gondolok, hanem a költészetre is – egy nagyon
karakteres szociográfiai képet rajzolnak meg a magyarországi cigányság életéről.
Talán a legjobb példa Lakatos Menyhért munkássága és említett regénye.
A második ilyen kör egy bizonyos hagyomány, sőt lélekforma vagy mentalitás megszólaltatása,
hiszen, aki cigány íróknak a műveit olvassa, egy egészen sajátos hagyománnyal,
mentalitással találkozik, és ebben a mentalitásban nagyon nagy szerepe van a
cigány folklór és mitológia különféle hagyományainak és elemeinek. Ez a folklorisztikus
és mitikus világ, ez a mentalitást meghatározó és magas fokú esztétikai minőségben
is megjelenő tradíció a magyar nyelven készült cigány irodalomnak egy sajátos
karakterjegyét adja, ami lényegében megkülönbözteti más hagyományoktól, más
irodalmi tradícióktól.
A harmadik ilyen dimenzió lényege, hogy a magyarországi cigány irodalomnak üzenete
van a magyar társadalom, a magyar olvasóközösség, a magyar közösségek számára.
Ez az üzenet a cigányembereknek, a cigány közösségeknek az egyenjogúságra és
a hagyományőrzésre irányuló törekvéseit fogalmazza meg.
A negyedik ilyen dimenzió a cigány identitás kifejezése és ennek az identitásnak
a védelme, hiszen van egy sajátos magyar cigány vagy magyarországi cigány identitás,
és ennek az identitásnak a megszólaltatója és egyben védelmezője is az az irodalom,
amit a magyarországi cigány irodalomnak vagy cigány-magyar irodalomnak lehet
nevezni.
A legfontosabb, az ötödik dimenzió maga az irodalmi dimenzió, az esztétika,
az értékvilág dimenziója. Azok a cigány írók, akiknek a nevét megemlítettem
előadásom elején, mind magas esztétikai szinten művelik a maguk tevékenységét.
Olyan alkotásokat, olyan irodalmi műveket hoznak létre, amelyek a maguk értékvilágával,
a maguk költői vagy etikai megformáltságával, jellemábrázolásukkal, lírai jegyeikkel,
a társadalomrajzukkal, a lelkiségükkel beletartoznak abba az esztétikailag meghatározható
értékrendbe, amit a mai magyar irodalom jelent. Ez az irodalmi műalkotásokkal
szemben támasztott esztétikai igény érvényesül a cigány írók művei tekintetében
is, hiszen akár Bari Károlyról, akár Lakatos Menyhértről beszélünk, műveik révén
valóban ott van a magyar irodalomnak a felsőbb régióiban. Abban a régióban,
ahol a nemzeti irodalom igazi értékrendje érvényesül.
Ez lenne az az öt dimenzió, amiben én a cigány írók műveit elhelyezem. Ez az
öt dimenzió máris kirajzol egy bizonyos karaktert, egy rendszer jellemzőit,
amiben ez az irodalom megjeleníthető. Nevezzük ezt az irodalmat akár cigány
irodalomnak, akár cigány magyarirodalomnak, vagy magyar cigányirodalomnak. Az
elnevezés lényegtelen. A lényeges tulajdonság itt az, hogy ez az irodalom egyrészt
magyar irodalom, hiszen magyar nyelven íródott, és ilyen módon természetes joggal
van jelen abban a szellemi közösségben, amit a magyar irodalom jelent. Hozzátartozik
ehhez az irodalomhoz az is, hogy a háttere, a szociológiai, a történelmi a mentalitásbeli
háttere a magyarországi cigány közösségek világát mutatja be, tehát ennyiben
teljes joggal van jelen abban a kultúrában, amit cigány kultúrának nevezünk.
És ez a két tulajdonsága együtt érvényesülve meghatározza a maga különleges
helyét a magyar nemzeti kultúrán, a magyar nemzeti irodalmon belül, mégpedig
oly módon, hogy ez az irodalom egy sajátos lélekformát jelenít meg és képvisel.
Az, hogy az irodalom világában sajátos lélekformák, mentalitásbeli képletek
érvényesülnek, nagyon is hozzátartozik az irodalom rendszeréhez, hiszen minden
nagy nyelvnek az irodalma több ilyen változatot, lélekformát, mentalitást ismer
el. (Például a német irodalomban egészen más mentalitásformák fejlődtek ki,
mondjuk az északnémet-porosz irodalomnak a körében, mint a délnémet-bajor, vagy
az osztrák irodalom körében.) Noha a magyar irodalom nemzeti tekintetben egységes
irodalom, vannak itt is ilyen mentalitásmódozatok: az erdélyi irodalomnak például
van egy saját identitása, egy saját mentalitásrendszere a magyar irodalmon belül.
Ugyanígy gondolom én a magyar írott cigány irodalomnak a magyar irodalmon belüli
elhelyezkedését. A másik fontos tulajdonsága ennek az irodalomnak, pontosabban
a cigány íróknak – ez nagyon gyakori a modern világban – amit kettős identitásnak
nevez a szociológia. Arról van szó, hogy valaki lehet teljes joggal, elkötelezettséggel
és átéltséggel két közösség tagja is. Egy cigány író joggal van jelen teljes
elkötelezettségében, nyelvi kultúrájában a magyar irodalomban, és ugyanakkor
joggal van jelen a cigány közösségben is. Ennek a kettős identitásnak talán
egyik legérdekesebb és számomra legismertebb képviselője Rostás-Farkas György,
aki részben magyarul, részben cigány nyelven írja a verseit, és a könyveit is.
Az irodalmat nagymértékben a nyelv határozza meg. Azonban van valami, ami még
meghatározza: egyfajta mitikus képzetrendszer. Hiszen az irodalom nemcsak nyelv:
mitikus képzetek kincse, a világgal és az istennel kialakult viszony kodifikációs
rendszere. Ebből lehet kiindulni, amikor meghatározzuk a magyarországi cigány
irodalom karakterét: ez az irodalom része a magyar irodalomnak, hiszen magyarul
készül, ugyanakkor mégis egy önálló sajátos, egyedi irodalom, hiszen ennek a
közösségnek a múltját, a hagyományait, a mentalitását, a mitikus képzetkincsét,
a lelkiségét szólaltatja meg.
Kívánok ehhez a cigány íróknak bátorságot, kitartást, szerencsét! És kívánom
azt, hogy a magyarországi magyar nyelvű cigány irodalomban a lélek magaslatán
találkozzunk mi magyarok és a cigányok.
az előadó irodalomtörténész,
az Illyés Alapítvány elnöke