Kulturális kölcsönhatá-sokról nemigen születnek híradások, vagy nem jutnak el a szélesebb közvéleményhez. Elterjedt vélekedés az, hogy a népek, népcsoportok közötti konfliktusok oka részben az, hogy nagy a kulturális eltérés, más az életfelfogás: nagyfokú a különbség. Kérdés, hogy egyedi esetről van-e szó a cigányság esetében, a cigányság és a többség kapcsolatában, vagy ez egy általános jelenség. Ha körülnézünk a világban, akkor azt tapasztaljuk, hogy a népek és a kultúrák találkozása igen gyakori jelenség, és gyakran konfliktusokkal jár, vagy konfliktusok forrása lehet.
Tudjuk, hogy ezt alaposan „megideologizálták”, komoly teóriák születtek erről. Az egyik legismertebb amerikai politológus szerint a kommunizmus bukása után vége a történelemnek, majd a különböző civilizációk határainál „föleszmélt” a találkozási pontok mentén előforduló konfliktusok miatt. Eszerint az események további mozgatórugója a politikában ezeknek a civilizációknak a konfliktusában keresendő. De fölmerül a kérdés, hogy ezeken a találkozási pontokon esetleg nemcsak konfliktusok vannak, hanem megtermékenyítő kulturális kölcsönhatások is, amik a kultúrák fejlődéséhez, változásához vezetnek. Kérdés, hogy melyik dominál a két jelenség közül, illetve van-e értelme ilyen kérdést föltenni egyáltalán.
Azt hiszem egy alapos és humánus vizsgálat azt támasztja, hogy a kölcsönhatások
megtermékenyítő hatásának van nagyobb szerepe az emberiség történelmének alakulásában,
különböző civilizációk fejlődésében.
Kulturális találkozások bárhol a világban létrejönnek, ahol földrajzilag találkoznak
a domináns civilizációk és kulturális körök. De különösen azon népek esetében
érdekes ez a kérdés, amelyek szétszóródtak eredeti szállásterületükről, és más
népekkel keveredve élnek együtt.
Milos Cnjanszki, a magyarországi születésű huszadik századi szerb író Örökös vándorlások című regénye a Maros menti szerbek Oroszországba való vándorlásáról szól a 18. század közepén. Az író művészi eszközökkel ábrázolja a vándorlást, mint a szerb a nép létének örökös meghatározó elemét. Az egyik legismertebb részlete így szól:
„Az évek pedig múlni fognak. Ki tudná megszámolni a költöző madarakat vagy a napsugarakat, melyeket a Nap költöztet Keletről Nyugatra és Északról Délre. Ki tudná megjósolni, mely népek fognak száz év múlva úgy vándorolni, mint ahogy ez a nemzet vándorol. Ki tudná megszámolni a magvakat, melyek jövőre kikelnek világban, Európában, Ázsiában, Amerikában, Afrikában. Voltak vándorlások és lesznek is örökké, mint ahogy szülések is lesznek, melyek folytatódni fognak. Vándorlások vannak, elmúlás nincs”.
A szerb művészetet vizsgálva azt látjuk, hogy a szerbek bizonyos értelemben rokonléleknek tartják a velük együtt élő cigányokat. Erről számos irodalmi és filmes alkotás is tanúskodik. A szerb drámairodalom egyik legjelentősebb alkotása a 19. és a 20. század fordulóján Borisz Asztankoj Kostena drámája, mely egy táncos cigánylány és a gazdag kereskedő fiának tragikus szerelmi történetét dolgozza fel. A filmes világból Aleksandar Petrovic Találkoztam boldog cigányokkal is című filmjét említhetném, vagy Emil Kusturica filmjét a Domze vesanya-t, mely a rendező első filmje, ahol cigányok játsszák a főszerepet. Persze ide tartoznak az újabb filmjei is.
Mondanék még egy példát, amely a közép-európai szerbek és a cigányság kapcsolatára a mai napig érvényes. Az akkori Magyarországhoz tartozó Zomborra települt át egy bizonyos Svézinger vezetéknevű úr, akinek rendezetlen számlái miatt a 19. sz. közepén Szerbiába kellett elmennie. Itt eljutott az akkori fejedelemhez, ahol a helyi katonai zenekarnak a vezetője lett. A fúvós zene ekkor vált népszerűvé Szerbiában a katonai zenekarok révén, és végül annyira elterjedt, hogy egyfajta keleti eredetű nemzeti zene lett, fúvós hangszerekkel. Ezt a fajta zenét Szerbia keleti részén elsősorban romák, cigányok művelik, legismertebb képviselője pedig Boban Markovic. Nemcsak szerb, cigány vagy balkáni vonatkozású zene ez, hanem az etno- vagy világzene kategóriájába tartozik olyannyira, hogy egy mai Coca-Cola reklám is ezt a zenét használja föl.
Végezetül annyit, hogy ma egészen új helyzet van a kultúrák, emberek és népek találkozása tekintetében. A globalizáció korát éljük, amikor a telekommunikáció segítségével is hihetetlenül sok és intenzív kapcsolat alakul ki az emberek között, és ez egyre inkább a kultúrák keveredéséhez vezet.
Mivel az eredeti szakmám a fizika, itt egy hasonlattal élhetnék. Az eddigi kulturális kapcsolatok keveredését a párolgás jelenségével írhatjuk le, ami akkor indul meg, ha két különböző fázisfelület találkozik. Jelenleg könnyen találkozhatunk a másik kultúrával, ami olyan, mint mikor a folyadék forr. A folyadék belsejében is bárhol megindul a párolgás, és buborékok keletkeznek. Talán ezzel a forradalmi változással, írhatjuk le azt, ami a globalizáció címszó alatt manapság történik a kultúrák találkozása terén.
Remélem annak ellenére, hogy nem romológiai témáról beszéltem használható volt az, amit elmondtam Önöknek. Köszönöm figyelmüket.
Az előadó
kisebbségi szakértő,
politikus.