Bare kamaimasa najisarav sakones, kon kathej pej konferencia.
O kavel bersh inke sar ungriko, adyes aba sar EU-s rom najisi tumen. Kadal konferenciji
sagda bare dyesaj mange, ke pe kadal dyesa, jek si amaro trajo, haj maladyuvas
jekhavresa.
Sar dikhav pe tumende, kasave manushen dikhav, kon ande romani kultura, but
shute, so najisarav tumenge.
Amari kultura, amari shib, na feri e romengi butyiji; sakoneskij.
Mure phral!
Amaro kethanipe sako bersh kade pe konferenciji, sar pe kavera thana, phenel,
ke e minoritatenge, e rom anda pengi zor chi zhanen, chi birin korkori penge
butya te losaren. Kade hatyarav vi kathe trubuj te phenav, ke ando Ungriko Them
e romen naj muzeumo, haj kulturne thana. Ke amen so kethane inkhrel kodi si
e Romani Kultura.
Amenge kon kadala butya keras trubuj kethane te xutyilas, savora zhenenge e
romani gruppa te keras. Akanak maj bari shansa si ame, ke o EU e minoritatenge
butya angle las. Na kaj o Kanaan reslam, ba akanak shaj avel ame bax.
Kas khardam pe amari konferencija kodol sa mure vortakuraj haj mure phral si.
Me inke andaj kodola som, kon na ande partiji gindinpe, ando manushipe, ando
ilo, haj, ande jekhavreste.
Sunuj ke naj mashkaramende paj granica, intyal amari pheny e Maya Biacsi, o
Franz Remmel haj e Judit Szabó, ande amaro zhurnalo iskirija pa lende. Gindij,
ke amari konferencija si kon grizhi o romanimo haj po sintezisho kerel butyi.
Kade te avel, amen savoren, shukar haj baxtali amari konferencija.
Kedves Testvéreim, Drága Barátaim!
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm konferenciánkon megjelent barátainkat,
testvéreinket. Tavaly még keleti, mondhatni balkáni cigányként, most már Európai
Uniós cigányként köszöntelek benneteket.
Ez a tanácskozás mindig nagy ünnep nekem, hiszen erre a pár napra összefonódik
sorsunk, meghallgatjuk egymást és örülünk, hogy újra találkozhattunk.
Ahogy végignézek az arcokon, olyan embereket látok körünkben, akik a cigány
tudomány, kultúra és művészet területén is kiemelkedő munkát végeztek, amit
ezúton is őszinte szívvel köszönök.
Kultúránk, nyelvünk, művészetünk ápolása nemcsak a cigányság feladata, hanem
össztársadalmi érdek.
Kedves Testvéreim!
Szervezetünk minden évben, úgy a konferenciánkon, mint más fórumokon, nagy hangsúlyt
fektet arra, hogy szóvá tegye: a hazai kisebbség, ezen belül a cigányság saját
erejéből nem képes problémáit megoldani, és érdekeit érvényesíteni.
Erkölcsi kötelességemnek tartom itt is elmondani, hogy a magyarországi cigányságnak
nincs múzeuma, kulturális intézménye és kutatóközpontja. Mert ami minket összetart,
az a mi kultúránk, a romani kultúra.
Nekünk, az ügyben érintetteknek kell, kellene elsősorban összefognunk, mindannyiunk
közös érdekében a nagy egységet megteremtenünk. Most erre az eddigieknél sokkal
jobb alkalom kínálkozik, hiszen az Európai Unió kiemelten foglalkozik majd a
kisebbségek problémáival. Ugyan nem a Kánaánhoz csatlakoztunk, de most lehetőségünk
lesz azt itthon megteremteni.
Akiket erre a konferenciára meghívtunk, azokat egytől-egyig barátomnak és testvéremnek
tekintem. Én még azok közül való vagyok, aki nem pártokhoz való tartozás, hanem
az emberség, a barátság és a szív szerint ítéli meg az embereket.
Sajnálom, hogy néhány határon túli régi kollégánk betegség vagy szakmai elfoglaltság
miatt nem tudott eljönni körünkbe. Biacsi Mayát, Franz Remmelt, Szabó Juditot
ezúton üdvözlöm, remélve, hogy gondolataikat azért olvashatjuk majd a konferenciát
bemutató lapszámunkban.
Reméljük, hogy konferenciánk a cigány kultúra egyik letéteményese lehet, szintézisteremtő
együttmunkálkodás.
Ebben a szellemben kívánok mindenkinek jó vitát és eredményes tanácskozást.