Dr. Hadházy Antal

A felzárkóztató programokról

Jó ötven évvel ezelőtt kezdtem a cigányokkal, a cigányokért való szolgálataimat hajdúhadházi „keleti” cigánytelepen: az ott szolgáló egyik lelkésznek segítettem hegedűmmel éneket tanítani, az éneklést vezetni. Az ötven év alatt nagyon sok örömem volt ebben a szolgálatban: elnyertem sok cigányember szeretetét, és megbecsülést szereztem több, cigánnyal foglalkozó embertársam részéről is.
Érettségi után egy mezőgazdasági (közelebbről kertészeti) főiskolára iratkoztam be. Annak elvégzése után dolgoztam is termelőszövetkezetben. Ennek egyik hozadéka éppen az a gazdasági szemlélet volt, amely meghatározóvá vált a további életem során. (Intézményeket hoztam létre, azokat igazgatom, beruháztam százmillión felüli értékben, stb.).
Tulajdonképpen a cigányokkal való találkozások irányították figyelmemet a társadalmi kérdések felé. Fentiek alapján éreztem autentikusnak, hogy itt megszólaljak.

Elmélet bevezetés

1. Szociális felzárkóztató programok
Amikor a címben „felzárkóztató” programokról esik szó, akkor ez arról szól, hogy a félmilliót meghaladó cigányság a többségi társadalomhoz képest lemaradásban van.
A legfőbb baj az, hogy ezeket az elvileg jó programokat lehet úgy is végrehajtani, hogy abból a cigányság édeskeveset, vagy éppen semmit se kapjon. Eddig nagyon sok jó elképzelés alapján kiírt pályázat vált néhány nemcigány ember könnyű kereseti forrásává. Az az érzésem, hogy a mostani projektek is erről szólnak. Szerintem a következő szempontok szerint kell cselekedni: szakértelemmel, megfelelő anyagi háttérrel, cigányok bevonásával, szeretettel, megbecsüléssel. Ezt nemcsak a lelkész mondatja velem. Ha valaki csak hivatalból, muszájból, kelletlenül foglalkozik a romavilág problémáival, nem pedig hivatástudattal, belső elkötelezettséggel, cigányok iránti empátiával, az nem lesz sikeres. A cigányokat sokkal nehezebb becsapni, mint a gádzsókat.
2. Gazdasági felzárkóztató programok
A cigány tömegek az úgynevezett rendszerváltoztatás egyértelmű kárvallottjai. Néhány egyén (és kiscsoport) kivételével gazdaságilag még rosszabb lett az emberek helyzete. A korábbi szinte teljes foglalkoztatottság helyett a döntő többség munkanélkülisége a jellemző. A cigány emberek anyagi helyzete abszolút és relatív értelemben is rosszabb lett.
A gazdasági felzárkóztatáshoz pénz kell. Ezt ha adták is, de csak arra volt jó, hogy a roma ember és családja ne haljon éhen. Ennél viszont sokkal több kell. Az igazi gazdasági felzárkóztatás attól függ, hogy lesz-e nagyon sok új munkahely, hogy sikerül-e megfelelő képzési rendszert kialakítani, és hogy megvalósul-e a többségi társadalom tagjainak felkészítése a romákkal, romungrókkal, stb. való együttélésre.

Egy kis gyakorlat

Az eredeti elképzelés az volt, hogy romungróknak, romáknak földterületet, vetőmagot vagy éppen tenyészállatokat adjanak. A cigányoknak juttatott tőke viszont kicsi volt, nem volt elég a versenyképességhez: a nemcigány mezőgazdasági vállalkozókkal való versenyben eleve alulmaradtak. A cigányoknak nem volt elég tartaléka: a juttatott tőke nem tartott ki „vetéstől aratásig”, pedig még feldolgozás és értékesítés is van.
Az úgynevezett földprogram nem vette figyelembe a cigányság társadalmi, gazdasági és egyéb adottságait. Én már jóval a rendszerváltozás előtt találkoztam olyan cigányemberekkel, akik már akkor „hajtós magyar parasztemberré” váltak – már ami a földhöz, a mezőgazdasági munkához illetve egy bizonyos szemléletmódhoz való viszonyukat jelentette. A hatszázezerre becsült cigányság problémáját ez a program sem képes megoldani.
Azt hiszem, hogy a mostanában többször hangoztatott „vállalkozóvá tétel” a gazdasági „felzárkóztatás” szempontjából jobb megoldás lenne, főként a romáknak, hasonlóképpen a beásoknak. A romungrók „fejlődése” más irányba haladt. Az ő esetükben kicsit más a helyzet, mint a másik két cigány nép esetében. A lovari, cerhári csoportok tagjaiból a kommunista-szocializmus ideje alatt sem sikerült „kinevelni” azt, hogy ők mintegy vállalkozóknak vannak teremtve, a vállalkozáshoz értenek igazán. (Ez néhány sikeres cigány vállalkozó esetében nyilvánvalóvá is vált – a rendszerváltás után).
Sajnos a vállalkozóvá tétel is csak elméleti lehetőség – a cigányság egészének (többségének) „felemelése” szempontjából. Nem elég például a romák rátermettsége, tudása. A sikeres vállalkozásokhoz pénztőke és kapcsolati tőke is kell. A mai magyarországi cigány tömegek még a tudástőkével sem rendelkeznek. A mai európai versenyhelyzetben gyakorlatilag törvényszerű, hogy külső segítség nélkül nem lesznek sikeresek a „felzárkóztató” programok. Számomra úgy tűnik, hogy a kevésszámú sikeres roma vállalkozó is igen nehezen fogja bírnia versenyt a hazai és főként a külföldi, sokkal nagyobb tőkével rendelkező versenytárssal. Ahhoz viszont, hogy a cigány tömegek megfelelő egyedei felvehessék a versenyt a nyugatiakkal, óriási mennyiségű (és minőségben felhasznált) tőkére lenne szükség. Ezzel a tőkével – az esetleges jó szándék mellett –, nem rendelkezik a magyar államvezetés.
Sajnos a hagyományos cigány mesterségek „feltámasztása” sem tűnik üdvözítő megoldásnak a cigányság „felzárkóztatását” illetően.
A legtöbb olyan termékre és szolgáltatásra, amelyeket hagyományosan évszázadokon át cigányok állítottak elő, végeztek el, társadalmi szinten már nincs igény, illetve a hagyományos mesterségbeli fogásokat már nem ismerik az emberek.

Egy sikeres kísérlet

Szernye (Ukrajna)

A gazdasági felzárkóztatás egyik kiinduló pontja a munkahelyteremtés. A kárpátaljai Szernyén egy holland befektető megvásárolta a kolhoz-központot, hozzátartozó földterülettel és átadta egy Magyaroszágból áttelepült református lelkésznek, aki agrárvégzettséggel is rendelkezik. A cél: cigány embereknek megélhetést biztosítani. Az eszköz: a romungro lakosság felnőtt tagjai mintegy alkalmazottai lettek egy mezőgazdasági vállalkozásnak. Ez a „munkaadó” figyelembe tudta venni az ottani cigány emberek mérhetetlen szegénységét, azt hogy nincsenek tartalékaik, ezért naponta fizették a bért.
Ide tartozik a Kárpátaljai (Ukrajnai) Magyar Református Egyház segítsége, amely nemcsak templomokat épít a cigányokból alakult gyülekezeteknek, hanem a templomok mellé iskolát is, és közösségi házat is. Ez utóbbi – például Munkácson –, tulajdonképpen egy fürdő és mosoda, hisz a „táborban” lakó cigányok még ivóvízhez is nehezen jutnak, nemhogy mosásra vagy mosdásra való vízhez.
Előadásom összegzéseként elmondhatom, hogy a cigányok helyzetének javítása elsősorban a munkahelyteremtés függvénye, mely a társadalmi problémák csökkenését, a tanulási morál és a tudásszint javulását hozza magával.

Az előadó református lelkész,
a szociológiai tudomány
kandidátusa.