Olyan örömmel vagyok itt, ahogy ez látszik is talán az arcomon. Rokonként jövök
közétek, mint kitárt szívű emberek közé kitárt szívű ember. Ez annyit jelent,
hogy kíváncsi vagyok az emberekre, a lényükre, a sorsukra, a munkájukra, a művészetükre,
és ezt Isten mindig meghálálja.
Nekem öt roma keresztgyerekem van, akikkel időnként nagyon felületes, halk,
szerény csomagokban érintkezem, de számukra ez mégis egy valódi kapcsolat, és
ha ők hiszik, akkor az is. Egy pár olvasókönyvben szerepelnek Gyurkovics írásai
és amikor az iskolában olvassák egyiket-másikat, akkor az egyik keresztfiam
feláll, hogy tanár néni ezt az én keresztapám írta!
Gondolhatjátok, mit mondtak neki! Hát hogy képzeled te ezt? Ne hazudozzál itt
öszszevissza! Addig-addig, hogy el kellett kérnem az olvasókönyvet, és kézírással
beírnom, hogy valóban én vagyok a keresztapa, és tessék szíves lenni ezért a
kiállásért külön egy 5-öst adni a gyereknek!
Tudniillik a társadalom embertől emberig terjed, noha intézményekben zajlik,
mint hallottuk és nagyon helyesen is, hiszen kellenek a szervezetek, az iskolák,
múzeumok, a színház, a könyvtár, tudományos kutatóközpont. Ez biztos. De a végső
soron az embernek ember által való, ez esetben talán kizsákmányolása vagy szeretete
tartja életben a világot.
Van nekem egy nagyszerű költő barátom, Kis Dénesnek hívják, aki a nyelvnek nagy
mestere, nagyon nagy fantáziával megáldva és azt a szót találta ki, hogy igen
van másság, de van ennél egy jobb megoldás is. És ez az egymásság. Hogy én veled,
te velem, egymásra vagyunk utalva.
Szerény javaslataimat nem akarom hosszúra nyújtani, de miért ne vizsgálhatná
történetesen a magyar és roma együttélés múltját, múltjának minden részletét
tényszerűen és irodalmilag feldolgozva például az a roma kutatóközpont, amiről
is oly sokat beszéltünk itt. Hogy leírva lehessen látni, leírva lehessen tapasztalni,
milyen szerepet, milyen sorsot írt meg a cigányság ebben a magyar közösségben.
Nem szabad elfeledkeznünk a cigányértelmiség kiemelkedő harcosairól, a festőművészekről,
a zeneszerzőkről, a táncművészekről és az írókról. Mint a Magyar Művészeti Akadémia
alelnöke, mint a Magyar Írók Egyesületének elnöke azt szeretném, ha a magyar
írótársadalom öszszetartana, s aki úgy érzi, hogy szívesen hegedül együtt velünk,
azokat szeretettel várjuk. Rostás- Farkas György is tagjaink közé tartozik.
A Lyukasóra nem rossz folyóirat, nem politikai újság, hanem egy komoly irodalmi
folyóirat. A szerkesztősége Báthory u. 10. alatt található, tessék szíves lenni
eljönni, odacsörgetni, és nagy szívvel fogadnak minden cigány írót.
Harmadjára és talán ez a legfontosabb. Tudniillik, az igazság az, hogy úgy vagyunk
a romák integrációjával, mint annak idején a parasztság felszabadításával. Hogy,
hát miért nem esznek ezek a parasztok rendesen? Hát miért nyomorognak, miért
nem írnak verseket, miért nem zenélnek, miért nem szabadulnak fel? Szabadságot
persze lehet adni, de bármennyire furcsán hangzik, a szabadság nem minden. Igazságra,
igazságosságra és az ún. egyenlő részesedésre van szükség: egyenlő országban,
egyenlő polgárokként egyenlően részesedni. Minden eszközt meg kell keresni,
hogy a romák tanulhassanak és dolgozhassanak. Nem lehet számon kérni a kultúrát,
az öltözetet, viselkedést, amikor a legalapvetőbb életfeltételek hiányoznak!