Mély megrendüléssel tudatjuk veletek
kedves testvéreink, hogy szerkesztõségünk örökös
tagja
dr. Ranner Gizella 2005. október 10-én váratlanul elhunyt.
Kiváló munkatársunk és barátunk emlékének
adózva 2004.02. számunk írásából idézünk...
Az együtt végigvitt munkák, megélt élmények, a közös célok egy családdá kovácsoltak bennünket. Kedves munkatársunk most visszatért vér szerinti családja körébe.
Három évtizedet nem lehet egyik napról a másikra kitörölni, elfelejteni. Dr. Ranner Gizella az a személy, aki mindig jelen volt, és segített megoldani a problémákat.
Sok mûvész neki köszönheti, hogy Magyarországon olyan elismertséget szerzett, amire joggal lehet büszke úgy a cigányság, mint a többségi társadalom kultúra- és mûvészetkedvelõ rétege. A Nõk Lapja fõszerkesztõ-helyetteseként sok kezdõ és megerõsítésre váró fiatal írót segített, hogy elsõ írásai megjelenhessenek. Emlékezhetünk rá még sokan, hogy nekünk, szárnyainkat bontogató íróknak, költõknek mit jelentett akkoriban ez a féltõ, okos és szeretetteljes segítség. Küzdelmes, nehéz, egyúttal csodálatos három évtizedet tudhatok a magam részérõl kettõnk összeforrott munkássága mögött.
A lapunknál az elsõ pillanattól õ lett a szerkesztõségi mindenes, és mindannyian hálásan bíztuk magunkat az irányítására. Néha megjegyezte: õ magyarnak született, de a szíve cigány. Valóban: a cigányok jobb sorsáért, boldogulásáért szentelte az életét..
Ranner Gizella három évtized elteltével – bárhogy fáj nekünk, mégis ki kell mondani – jól döntött. A családját, az unokáit választotta.
Gizike! Nagyon hiányzik a jelenléted, a tekinteted, a mindentudásod, a részletekre is kiterjedõ figyelmed, az életbölcsességed! Az a hihetetlen memória, amivel rendet teremtettél abban a káoszban, ami – tudjuk – könnyedén eluralkodik egy szerkesztõségben, ha nincs türelmes és bölcs rálátás a dolgokra.
Most, hogy már nem dolgozol velünk, látjuk: a Te figyelmed tartotta össze ezt a szerkesztõséget. A tekintélyed és szeretetteljes bölcsességed kis közösségünk légkörét fegyelmezetté, ugyanakkor családias fészekké varázsolta, ahol jó volt lenni. Nagyon hiányzik ez a légkör, amit bölcs és finom lényeddel Te varázsoltál körénk. Ezt nem lehet elégszer meghálálni Neked.
Rostás-Farkas György